Zalacsány - Felsőpáhok 5-4 (2-0)

Felsőpáhok, 30 néző, vezette: Juhász István (Németh Béla, Kovács Béla)

Felsőpáhok: Mészáros Norbert – Karácsony Lajos, Dörnyei József, Hegyi József, Kulcsár László - Varga Ferenc, Porel Ferenc, Ifj. Pintér Zsolt, Sinthavong Bovala – Nemes Lajos, Sárvári János

Cserék: -

Gólszerzők: Porel, Sárvári, Varga, Hegyi (büntető)

Sárgalap: Dörnyei (sportszerűtlen reklamálás), Nemes (sportszerűtlen magatartás)

Kiállítva: -

Az eredmény alakulása: 1-0, 2-0, 3-0, 3-1, 4-1, 5-1, 5-2, 5-3, 5-4

A bajnokság alapszakaszának utolsó fordulójában Zalacsány ellen elvileg idegenben játszott Felsőpáhok, de gyakorlatilag mégis hazai pályán, hiszen a csányiak is Páhokon játszák idén hazai meccseiket. A mérkőzés tétje az volt, hogy ha nyerünk, akkor gond nélkül benn vagyunk az ötcsapatos rájátszásba, ha nem, akkor bármi lehet, mert a követő Dióskállal szemben két pont előnyünk volt, és azonos gólkülönbségünk. A forgatókönyv tehát nem volt túl bonyolult, hozni kellett volna a meccset. Ennek ellenére a mérkőzésre mindössze tizenegy játékos jött össze, és voltak olyanok is, akik csak azért jöttek, mert éppen kevesebben voltunk. Az ellenfelünk nem volt túl erős csapat, és lehetőség lett volna nyerni, még úgy is, hogy megint nem tudtunk a megszokott felállásban kiállni a meccsre.

A mérkőzés elején voltak lehetőségeink, de valahogy semmi nem akart összejönni. Főként az volt furcsa, hogy rendszeresen egymás mögé adtuk a labdákat, mindig megtört a támadásunk lendülete. Aztán rájöttünk, hogy erős szembeszél van, és erre foghatóak a pontatlan passzok. Meg kell jegyezni, hogy a félidő közepétől ráadásul tíz főre fogyatkozott a csapat, mert Karácsony Lajos megsérült, és nem tudta folytatni a játékot. Csere nem volt, a sérült helyét Boa vette át a védelem jobboldalán, így 4-3-2-es felállásban játszottunk tovább. Az ellenfél átvette a játék irányítását és a félidő utolsó harmadában lőtt is két gót. Először egy tiszta helyzetből találtak magabiztosan a kapuba a csányiak, majd egy szép műesés után ítélt büntetőt vágtak a hálóba. Meg kell jegyezni, hogy a bírón kívül valószínűleg senki nem látta tizenegyesnek az esetet, még a zalacsányi edző is csak annyit mondott a kritikákra: „Állítottam én olyat, hogy büntető volt?”. Ebben az időszakban is voltak helyzeteink, de rendszeresen túlfutottunk a labdákon. A játékrész utolsó percében az ellenfél kapusa bravúrral hárított, így 2:0-ás eredménnyel mentünk pihenni. 

A szünetben próbáltam felrázni a csapatot, már azt a részét, aki hajlandó volt bejönni az öltözőbe. Nem is értem, hogy Mészáros Norbi, Varga Feri és Nemes Lajos miért gondolta azt, hogy ők kint maradhatnak. Véleményem szerint semmivel nem nyújtottak ők sem többet mint a többiek.

Szünet után jobban játszottunk, majd a félidő elején Nemest felvágták a büntetőterületen belül, de a sértett a tizenegyest a bal felső sarok fölé rúgta. A kirúgás utáni támadást az ellenfél gyorsan gólra váltotta. 3:0

Ezt követően Pórel Feri visszahozta a csapatot a meccsbe, az eredményt 3:1-re módosította.

Sajnos amikor Zalacsány a kapunk közelébe ért, gólt rúgott, ráadásul igen szép gólokat. Azt hiszem, hogy ez volt az az időszak, amikor minden bejött nekik. Például három passzal a kapunk elé kerültek, és ha már ott voltak, akkor a balszélsőjük a beadott labdát kapásból, a levegőből a kapunk sarkába vágta. Ugyanez a másik oldalon úgy nézett ki, hogy Nemes a beívelt labdát az ötösről, kapásból fölé rúgta. Az eredmény 5:1 volt.

Ezek után a Nemest felvágták a baloldalon a tizenhatos oldalvonala mellet. A megítélt szabadrúgásnál nem kértem a kilenc métert, majd a letett labdát azonnal a jobb alsóba rúgtam. 5:2

Felpörgött a csapat, közben Hegyi előre jött középcsatárnak. Végülis mindegy, hogy ha kikapunk, akkor mennyivel. Hirtelen sok helyzetünk lett, de a csányi kapus szinte mindent védett. Több esetben a duplázást, vagy triplázást, a közeléről leadott erős lövéseket is hárította.

Aztán végre ismét betaláltunk. A jobb oldali védelmet megzavartam, leütköztem, de a középről leadott lövésbe egy védő belelépett, a labda Varga elé pattant, aki most 16 méterről nem hibázott. 5:3

Nem volt vége még a felzárkózásnak: egy labdát szereztem meg a jobb oldali szögletzászlónál, betörtem a büntetőterületen belülre, ahol az ellenfél középhátvédje buktatott. A büntetőt a Hegyi Józsi váltotta gólra. 5:4 

Ezek után még intenzívebben támadtunk, az ellenfél megzavarodott, lőttünk kapufát, a gólvonalon is végiggurult a labda - egyes vélemények szerint gól is volt - de újabb gólt nem sikerült elérni. A végére némi kakaskodás is volt a pályán, de inkább legyen egy agresszív győzni akaró játékos a csapatban, mint egy, aki fantom, vagy lelki sérülésekkel bajlódik.

A mérkőzés tehát 5-4-es zalacsányi sikerrel ért véget, de ez még magában nem jelentette azt, hogy Felsőpáhok nem jut be az ötcsapatos rájátszásba. De sajnos Dióskál hazai pályán 3-1-re legyőzte a második helyen álló Vindornyaszőlős csapatát, így két pontos hátrányából egy pontos előnyt kovácsolt. Meglepő vereségével az egész szezon során egyre jobb teljesítményt nyújtó páhokiak számára véget érte az idény. Az őszi borzalmas kezdéshez képest persze nem rossz eredmény a hatodik hely (utolsó is volt a csapat szeptember-októberben), de azóta egyre jobban összerázódott az együttes, egyre jobb eredményeket sikerült elérni, így kár az elszalasztott lehetőségért. Folytatás tiszta lappal augusztus közepén…