Alsópáhok II. csapata elleni mérkőzést én nem tartottam presztízsmeccsnek, már csak azért sem, mert a saját csapatomat jobb csapatnak tartom. Annyit kértem a többiektől, hogy egyszerűen győzzük le őket, de figyelve arra is, hogy nem elég csak kimenni a pályára, ott küzdeni is kell majd, mert volt már arra példa ellenük, hogy szépen  és jól játszottunk, aztán kaptunk egy gólt és elmenet a meccs. Kértem mindenkit, hogy ne pörögjünk túl, csak nyerjünk. A kérés első felét az első félidőben maradéktalanul betartottuk, mert igen álmosan játszottunk, mentségünk csak az lehetne, hogy az id. Pintér, Nemes Lajos, Alin és én is kisebb sérüléssel léptünk pályára, nem melegítettünk jól be, és kellett vagy fél óra, hogy az izmok engedelmeskedni kezdjenek. Ebben az időszakban a védők tartották a frontot, talán még a középpályások is tűrhetően játszottak, de mi elöl (minden statisztikai adat ellenére) gyengék voltunk. Főleg a támadásaikkal volt gond, nem volt szervezett a játék és sok labdát rontottunk el. Mivel úgyis meg volt beszélve a második félidőre a három csatáros játék, és mivel Alin gyengén védekezett, így már a félidő  felénél módosítottuk a hadrendet, Alin előre jött középcsatárnak. Ettől kezdve a kapitánynak több dolga volt, de szépen megoldotta, Alin hátul tartotta az emberét, és egy kicsivel kezdtünk jobban játszani, feléledtünk. Aztán az ellenfél egy bal oldali támadás végén kapura lőtt és a megpattanó labda a jobb alsó sarokba vánszorgott. 0:1

Tíz perccel később egy félpálya-közeli szabadrúgást Dörnyei Józsi előre lőtt, Alin is indult a labdára és én is, ezzel kissé zavartuk a gólvonalon álló kapust. Ő pedig zavarában maga mögé paskolta a labdát. 1:1

Ezt követően voltak még helyzeteink, de az eredmény nem változott már az első játékrészben.

A szünetben az előre megbeszélt cserét megcsináltuk, id. Pintér helyett  Karácsony jött be, aki jó csere volt, jól játszott. Mi irányítottuk a játékot, viszont Alin és Nemes is megelégelte a rúgásokat, és megkísérelték kiállíttatni magukat. Nem sikerült, de azonnal cserélni kellett. Viszont Németh Gábor, aki szerintem a gyenge kezdés után percről-percre jobban játszott, maga kért cserét, így Nemes a pályán maradt, és ha már ott volt, a cserék előtt megítélt bal oldali szabadrúgást a jobb alsóba vágta.2:1

Gondolhattuk, hogy megvan a meccs, mert egyre jobban és veszélyesebben játszottunk, sok helyzetünk volt, és gondoltuk, hogy egy csak-csak beakad.  De sajnos megsérült Gosztonyi Zoli és a félidő második felét emberhátrányban kellett végigjátszanunk. Igaz, ez nem látszott, jól játszottunk, igaz kicsit húztuk az időt is. Lőttünk kapufát is, és nem egyszer az ellenfél kapusának bravúrja kellettek az eredmény tartásához. Aztán vagy két perccel a meccs vége előtt négy védő sem akarta előre rúgni a labdát, azt az ellenfél támadója megszerezte, a kapu felé viharzott, így szabálytalankodtunk. A szabadrúgást követően a 25 méterről ellőtt labda a sorfal között, egy védő lába között és Norbi kezei között a kapu közepébe csorgott. 2:2

A gólt követően volt még egy ígéretes támadássorozatunk, aminek a végén viszont a védők felszabadítottak, az ellenfél az előre vágott labdával a büntetőterületen belülre futott, hogy nem kaptunk ki, az csak a Norbi bravúrjának volt köszönhető. Ezzel vége is volt a találkozónak.

Az első félidőben nem játszottunk jól, de a második félidőben már a nézők által elvárható játék volt. Azt hiszem, nyernünk kellett volna, de senkivel nem vagyok elégedetlen. Vannak olyan napok, amikor nem teljesítünk száz százalékot, és azt az ellenfél (és a szerencse) megbünteti. Az egyik fontos tanulság, - amit a végén Alin is említett - hogy el kell dönteni magunkban, hogy sérültek vagyunk, vagy sem. Ha nem a válasz, akkor be kell melegíteni az izmokat rendesen, hogy ne teljen el 30-35 perc azzal, hogy az izmok végre felforrósodjanak és elmúljon a sérülés érzése. Bár már kevés van hátra a bajnokságból, de a bemelegítésen változtatni kell.

A következő héten a két Tóth, a Strom és a kezét törő Veres biztosan hiányzik, Gosztonyi Zoli talán felépül. Remélem, a hiányzó csapattagok viszont az utolsó meccsre megjönnek.