Jó sorozatból érkezett Karmacsra Felsőpáhok, hiszen csapatunk az utóbbi két meccsén győzelemmel hagyta el a pályát. Előzetesen mégis a vendéglátók számítottak az első „tavaszi” fordulóban a párharc esélyesének, hiszen augusztusban Páhokon is 3-0-ra nyertek. Azonban a karmacsiak nem tudtak tizenegy embert kiállítani a meccsre (kilenc emberrel játszottak), így a vendégek hatalmas lehetőséghez jutottak a bajnokság második helyezettje ellen. Ráadásul csapatunk felállását sem kellett ezúttal teljesen felforgatni (bár Németh Gábor nem lépett pályára), ez szintén nagy előnyt jelentett.

Ennek ellenére a Karmacs már a harmadik percben vezetést szerzett, alaposan meglepve ezzel a páhokiakat. Ezután a vendégek átvették a kezdeményezést, hátul Pintérék magabiztosan gyűjtötték be a labdákat, a középpályán Veres jól irányította a csapatot, míg a Porel-Tóth kettős sorra alakította ki a helyzeteket. Porel Feri sokat próbálkozott, azonban nem sikerült bevennie az ellenfél kapuját. Nem úgy Tóth Ferinek, aki előbb a 22. percben kiegyenlített, majd a 29. percben a vezetést is megszerezte.

Mégsem nyugodhattak meg a felsőpáhokiak, hiszen a 33. percben egy szabadrúgás után egy elkerülhető gólt kaptak, amivel ismét döntetlen volt az állás.

A második játékrészben átszervezték egy kissé hadrendjüket a vendégek, kettős emberelőnyben a hatvanadik percig átálltak a háromcsatáros játékra, Porelt Debreczeni, Antalt Strom, Kulcsárt pedig Hegyi váltotta. A felállás: Mészáros – Pintér, Tóth J., Strom, Veres – Varga, Hegyi, Bognár – Tóth F., Janiewicz, Debreczeni.

A második félidőben a hatvanadik percig nem sok vizet zavartak a vendégek, kapuralövés sem nagyon volt, kilenc a tizenegy ellen voltak körülbelül egyenlőek az erőviszonyok. Viszont ezután sikerült egy kis lelket lehelni a támadásokba, és Tóth Feri a 65. percben megszerezte önmaga és csapata harmadik gólját, ezzel már Felsőpáhok vezetett 3-2-re. Persze a meccsnek ezzel még nem volt vége, a páhokiak még többször veszélyeztettek, de nem sikerült újabb gólt szerezni. Bár az utolsó öt percben a karmacsiak odaszegezték a vendégeket a kapujuk elé, szerencsére nekik sem sikerült betalálniuk (többek között Mészáros Norbi bravúros védésének köszönhetően, amit néhány perccel a vége előtt mutatott be, amikor a támadó egy az egy ellen vezethette kapura a labdát), így csapatunk, ha nehezen is, de begyűjtötte a nagyon fontos három pontot, amivel tovább kapaszkodhat felfelé a tabellán.

Természetesen nem kérdés, hogy egyenlő létszámban ki győzött volna, de ez legyen a karmacsiak problémája. A mi szempontunkból a lényeg, hogy a csapat kihasználta az adódó lehetőséget és megszerezte a győzelmet.

Jövő vasárnap Felsőpáhok Rezit látja vendégül a téli szünet előtti utolsó meccsen, ahol remélhetőleg sikerül tovább folytatni a győzelmi sorozatot.

Az edző értékel:

Karmacs ellen Felsőpáhok az egyik legerősebb ősszeállításában állt fel. Egyetlen gond adódott, hogy nem tudtam, hogy ki alkalmas követő emberfogásra, ugyanis az ellenfél tízesét csak így lehet kikapcsolni és ezen nagyon sok múlhat. Ezen kívül a Karmacsnak van még egy irányítója, ha őt is sikerül zavarni, akkor nyerhetünk. Erre kifutottak kilencen, ami azt jelenti, hogy nagyon nehéz lesz, mert nekünk kötelező nyerni, ők nyugodt szívvel akár sok góllal is kikaphatnak és tudjuk azt is, hogy mi kilencen-tízen milyen elszántan szoktunk játszani.

Aztán elkezdődött a meccs és senki nem találta a helyét, emberét, és sajnos Veres Csaba nem volt hajlandó fogni Nyárit. Fél óra után már gondolkoztam, hogy Alin helyett - aki nem játszott rosszul – behozom Debreczenit és három támadó lesz, valamint Csabának megköszönöm, de legszívesebben leüvöltöttem volna a fejét. Véleményem szerint az emberfogás csak odafigyelés és pozitív hozzáállás kérdése. Aztán a Feri sérültet jelentett, így maradt Csaba, kissé borult a támadósor és Roland is szeretett volna elöl játszani. Azt beszéltük meg, hogy Alin helyett jön a Karcsi, átveszi Nyári fogását, Csabát visszahozom utolsó embernek, mert a Janival már játszottak együtt, és Roland mehet csatárnak. Megjegyzem, hogy Karcsi jól fogta Nyárit. Ez egész logikusnak tűnt, de valahogy nem állt össze a csapat, mindenki a tudása alatt játszott. Gábor nagyon hiányzott és ez a kijelentés Alintól származik (és azt is tudjuk, hogy ők nem is igazán kedvelik egymást) és egyet kell értenem vele.

Aztán nyertünk, ami annak köszönhető, hogy volt vagy három olyan meccs, ahol nyernünk kellett volna, de kikaptunk, most fordult a szerencse és nyertünk.

Még egy apróság - hozzátéve, hogy én bízok a Norbiban, valamint tudom, hogy a Laci is mennyi potyagól után lett nagyon jó kapus - szóval: szeretném, ha Norbi úgy védene, hogy a megfogható, védhető labdákat fogja meg, a nem védhetőek meg menjenek be. Ha védi a védhetőt és fog egy-két ziccert, akkor valóban ő a legjobb. 3:2-nél most is kivédte a Nyári ziccerét, de mi van, ha nem kapja meg azt a második gólt, és nyerő állásból megyünk pihenni. Talán mindenki megnyugszik, rúgunk egy hármast, aztán a végén Nyári nyugodtan bevághatja. Ennek ellenére a fél csapat a legjobbak között jelölte, amit nem is igazán tartok rossz dolognak, mert ez azt jelenti, hogy bíznak benne, és nyugodtan játszanak, ha ő áll a kapuban.